Író: Antonio Gramsci
Először megjelent: "L'Ordine Nuovo," 1921. július 3.
Forrás: Antonio Gramsci: ifjúkori írások 1914-1926, MKKE Társadalomelméleti Kollégium, 1987
HTML: P.G.
A békeszerződés, melyet éppen most kötnek meg a szocialista és fasiszta parlamenti tagok, nagy jelentőségű lesz az olasz politikai életben. Az a fasizmusnak mint politikai mozgalomnak a csődjét jelenti, és a szocialista ellenzék együttműködése a kormánnyal valóságos és objektív célokra korlátozódik, azaz a Szocialista Párt politikai csődjének kezdetét is jelenti.
A szerződésnek csak parlamentáris jelentősége lesz: csak a vezetőkre lesz érvényes, és semmi értéke nem lesz a tömegek számára. A nagyrabecsült Mussolini, aki a rendkívül ravasz és ügyes képviselő szerepére vágyik, valóságos alakjában tűnik majd föl: nagyképű szájhős, szellemidéző tanonc, aki megtanulta a formulát, hogyan kell az ördögöt előhívni, de azt már nem, hogyan kell visszaűzni azt a pokolba. A parlamenti szószékről és a Popolo d'Italia által a fasisztákat kipellengérezik vagy megtagadják mint "hamis fasisztákat"; azokat a munkásokat, akik ellenállást tanúsítanak a reakciós erőszakkal szemben, lemészárolják, mint "kommunista bűnözőket"; és a szerződés érvénye csak addig terjed, amennyire lehetővé teszi Armando Bussinak hogy szívélyes legyen Benito Mussolinivel és Tito Zaniboninak, hogy kezet szorítson Farinaccival vagy De Vecchivel.
A fasiszták és a szocialisták közötti béke egy olyan tudati állapotnak az eredménye, melyben két politikai csőd találkozik. A fasiszta taktika, amennyiben az előre meghatározott tervnek megfelel, javasolta a szocialista vezetők alkotmányos törvényességbe való beléptetését és együttműködésre való késztetését. A nagyrabecsült Giolitti támogatta a fasiszta mozgalmat, hogy helyes irányba terelje azt ezen pontos cél érdekében. A tömegeket büntetlenül föláldozták, a munkakamarákat, a népházakat, munkaközösségeket büntetlenül felgyújtották és kifosztották azért, hogy megfontolásra késztessék a szocialista vezetéket. Széles körben alkalmaztak egy olyan pedagógiai módszert, melyet egykor az angol királyi családban használtak: a kis herceget mindig egy alacsonyabb kasztbeli fiú kísérte, akit rendszeresen vertek miatta; ezen szerencsétlen szenvedései és könnyei láttán a kis hercegnek jobb belátásra kellett jutnia, aki addig szeszélyeinek, hóbortjainak és kedvetlenségének rabja volt. Hogy rávegyék a szakszervezeti vezetőket és a szocialista képviselőket, hogy "meg nem alkuvással" hagyják azt abba, a nagyrabecsült Giolitti lehetővé tette a fasizmusnak, hogy egész megyéket áldozzon föl, hogy a polgárok millióit megfélemlítse, és 400.000 fegyverest szervezzen a polgári gerilla harcra. A Machiavelli-féle terv a nagyrabecsült Giolittié. De a valóság teli van ellentmondásokkal: Machiavello cinikusan gondterhelt ábrázata mellett Stenterello közönséges gúnykacaja süvit. A fasiszta taktika és a Giolittiféle politikai pedagógia a következőt eredményezte: az olasz szakszervezeti mozgalom szétmorzsolódik, a tömegek már nem engedelmeskednek azoknak a vezetőknek, akik gyáván elhagyták őket a veszély és a mészárlás pillanatában.
Milyen vége lehetne mármost a szocialisták együttműködésének a kormánnyal? A szocialisták, a szakszervezeti vezetők csak akkor tudnak hasznára lenni a kapitalizmusnak, ha parancsukat a szakszervezetek által szervezett tömegek meghallgatják. A szakszervezeti vezetők egymagukban nem érnek semmit. Tudatlanságuk általánosan ismeretes; közigazgatási tehetetlenségük legendás. Más ipari egyezményeket kötni és más kormányozni egy országot. A szakszervezeti vezetőket csak annyiban értékelik, amennyiben feltehető, hogy élvezik a nagy dolgozó tömegek bizalmát, amennyiben elkerülik a sztrájkokat és meg tudják győzni a munkásokat, hogy belenyugvással fogadják el a kapitalizmus kizsákmányolását és elnyomását "hogy megmentsék a nemzetet a pusztulástól". Most a szocialisták, a szakszervezeti vezetők elvesztették az ellenőrzést a munkásosztály felett; ha akarnák sem tudnának tenni semmit. Ez volt az eredménye a fasiszta taktikának és a nagyrabecsült Giolitti politikai pedagógiájának: Labriolét Bruno Buozzival helyettesíteni most azt jelentené, hogy egy szájhőst egy másik szájhőssel helyettesítünk.
Természetes tehát, hogy a fasiszták kibékülnek a szocialistákkal: egyik és a másik belső gyengesége kevésbé lesz szembetűnő. Egyiknek sincs betöltendő szerepe az országban: tehát igazságosan lettek a "végrehajtás", a kormány pártjai. Giovanni Giolitti az ő jellegzetes emberük: és meglátjuk, ha az istenek is úgy akarják, mert a néptömegek még nem találják meg forradalmi helyüket és irányultságukat, látni fogjuk Giovanni Giolittit vezetni egy olyan kormányt, mely napi, fasiszta és szocialista szájhősökből áll.