Író: Rosa Luxemburg
Először megjelent: "Die Rote Fahne," 1919. január 11.
Forrás: Rosa Luxemburg: Válogatott beszédek és írások II. Kossuth Könyvkiadó, 1960.
Fordítás: Nyilas Vera
HTML: P.G.
Berlinben a dolgok alakulásában olyan fordulat következett be, amely a munkástömegeket a legélesebb bírálatra és a legkomolyabb megfontolásra készteti.
Az utóbbi napokban több ízben nyíltan és határozottan megmondottuk, hogy a berlini tömegmozgalom vezetése nagyon is híján volt a határozottságnak, tetterőnek és forradalmi lendületnek. Kereken kimondtuk, hogy a vezetés messze elmarad a tömegek érettségétől és harci készségétől. Mi mind e vezető testületeken belül kezdeményezéssel és rábeszéléssel, mind ezeken kívül - a "Rote Fahné"-ban - bírálattal mindent megtettünk, hogy a mozgalmat előre hajtsuk, hogy a nagyüzemek forradalmi elnökeit tetterős fellépésre ösztökéljük.
De minden erőfeszítésünk és kísérletünk végül is zátonyra futott a szóban forgó testület félénk és ingadozó magatartásán. Miután négy napon át hagyták, hogy a tömegek legpompásabb hangulata és harci készsége minden irányítás hiánya folytán veszendőbe menjen, levegővé változzon, miután az Ebert-Scheidemann-kormánnyal való tárgyalások kétszeri felvétele révén a forradalmi harc kilátásait a legsúlyosabban megrendítették, a kormány helyzetét pedig a leghathatósabban megerősítették, a szerdáról csütörtökre virradó éjjel a forradalmi elnökök végre elhatározták, hogy megszakítják a tárgyalásokat, és az egész vonalon felveszik a harcot. Kiadták az általános sztrájk jelszavát, és elhangzott a felhívás: Fegyverbe!
De ez volt az első és egyben utolsó teljesítmény, amelyre a forradalmi elnökök rászánták magukat.
Magától értetődik, hogy ha bedobják a tömegek közé az általános sztrájk és fegyverkezés jelszavát, mindent meg kell tenni e jelszó legerélyesebb végrehajtásának biztosítására. Az elnökök semmi ilyesmit nem tettek! Beérték a puszta jelszóval, és mindjárt csütörtökön este elhatározták, hogy harmadszor is tárgyalásokat kezdenek Ebert-Scheidemannékkal!
Az éppen annak rendje és módja szerint megkezdett harc újbóli abbahagyására ezúttal az óhajtott ürügyet az az egységmozgalom adta meg, amely Schwartzkopffék és néhány más nagyüzem munkásai közt megindult. A Schwartzkopff-művek, az AEG, a Knorr munkássága a berlini forradalmi proletariátus derékhadához tartozik, és nem fér kétség ahhoz, hogy ezeket a munkásokat a legjobb szándékok vezérlik. Ebben az esetben azonban maga a munkásság a szemfényvesztés tárgya, a bűvészek pedig Haaséék, Oskar Cohn, Dittmann és mások. Ezek az emberek demagóg módon az "egység", "ne legyen vérontás" kedvelt jelszavával dolgoznak, s közben arra törekszenek, hogy megbénítsák a tömegek harci energiáját, zavart keltsenek, és a döntő forradalmi válságot az ellenforradalommal kötött rothadt kompromisszumban oldják fel.
Aki nem akarja, hogy félrevezessék, az előtt világos, hogy ez a Független Szocialista Párt rendezte egyesülési zűrzavar az elképzelhető legjobb szolgálat, amelyet a jelenlegi helyzetben valaki Ebert-Scheidemannéknak tehetett. A szocializmus árulói, akik maguk is a levegőben lógnak, akik remegnek a munkássággal való kockázatos erőpróbától, akiket már csak félig-meddig és kelletlenül támogatnak az ingadozó csapatok, a gyanakvó burzsoázia pedig megugat, az utóbbi napokban rövid uralmuk legsúlyosabb óráit élték át. A tömegek kemény utcai fellépésébe, a kormány által brutálisan provokált Eichhorn-ügyben bekövetkezett fordulatba ezeknek a kalandoroknak csaknem beletörött a bicskájuk. Már félig veszve érezték magukat: ez világosan megmutatkozott az utóbbi napokban ellenforradalmi intézkedéseik egész határozatlanságában, bizonytalan tapogatózásában.
Ekkor az árulók mentő haladékot kaptak a tárgyalások, majd az egységmozgalom révén. A Független Szocialista Párt itt megint az ellenforradalom mentőangyalának bizonyult. Haase-Dittmannék kiléptek az Ebert-kormányból, de az utcán tovább folytatták azt a politikát, mely fügefalevélül szolgál Scheidemannéknak.
És a Független Szocialista Párt baloldala támogatja ezt a politikát, részt vesz benne! Amikor legutóbb elhatározták, hogy újabb tárgyalásokat kezdenek a kormánnyal, Ledebour fogalmazta meg e tárgyalások feltételeit, amelyeket a forradalmi elnökök elfogadtak. Erről a részről többek közt azt kívánják, hogy a munkásság fegyverletétele ellenében a következő személyek váljanak ki a kormányból: Ebert, Scheidemann, Noske és Landsberg. Mintha itt személyekről, nem pedig egy bizonyos politikáról volna szó! Mintha nem csupán a tömegek megzavarását és félrevezetését célozná, ha a színpad előteréből eltávolítják a Scheidemannok gyalázatos politikájának tipikus és hivatott képviselőit, s holmi szürke statisztákkal pótolják őket, akik csak ugyanennek a politikának a strómanjai lesznek, míg Ebert-Scheidemannék a színfalak mögül rángatják a drótot, és így kivonják magukat a tömegek ítélete alól!
Így vagy amúgy, a Független Szocialista Párt által kezdeményezett s a forradalmi elnökök közreműködésével folytatott tárgyalási politika a forradalmi munkásság kapitulációjára, a belső ellentétek és ellentmondások elkenésére vezet. November 9. politikájára akarják visszasrófolni a nyolc hét óta érlelődő helyzetet és a tömegek politikai egyetértését!
Ebben a szégyenletes politikában a kommunista párt természetesen nem vesz részt, és semmiféle felelősséget sem vállal érte. Továbbra is kötelességünknek tartjuk, hogy a forradalom ügyét előrehajtsuk, vasenergiával szálljunk szembe minden zavarkeltési kísérlettel, és kíméletlen bírálattal óvjuk a tömegeket a forradalmi elnökök habozó politikájának, valamint a Független Szocialista Párt mocsárpolitikájának a veszélyeitől.
Az utóbbi napok válsága nagyon fontos és sürgős tanulságokra inti a tömegeket. Tarthatatlanná vált az az eddigi állapot, hogy a berlini munkásságnak nincs vezetése, nincs szervezeti központja. Ahhoz, hogy a forradalom ügye előrehaladjon, hogy a proletariátus győzelme, a szocializmus ne csak álom maradjon, a forradalmi munkásságnak olyan vezető szerveket kell teremtenie magának, amelyek feladatuk magaslatán állnak, amelyek értenek a tömegek harci energiájának irányításához és kiaknázásához. De a legközelebbi jövőt mindenekelőtt annak kell szentelni, hogy felszámoljuk a Független Szocialista Pártot, e rothadó hullát, amelynek bomlási termékei megmérgezik a forradalmat. A tőkésosztállyal való mérkőzés Németországban elsősorban a Scheidemann-Ebertékkel, a burzsoázia védőbástyájával való leszámolás formáját ölti magára. A Scheidemannokkal való leszámolás előfeltétele pedig az Ebert-Scheidemannok védőbástyájának szerepét betöltő FSZP felszámolása.
Világosság, a legélesebb kíméletlen harc minden elkenési, közvetítési, elposványosítási kísérlet ellen, a tömegek forradalmi energiájának összevonása és megfelelő szervek létesítése harcának vezetésére - ezek a legközelebbi időszak legégetőbb feladatai, ezek a legjelentősebb tanulságok a tömegek hatalmas nekilendüléseinek és a vezetők siralmas csődjének legutóbbi öt napjából.