A „Szovjet” c. olasz újság fentebb említett számai teljesen megerősítik azt, amit brosúrámban az Olasz Szocialista Párt hibájáról mondtam, amely párt megtűr soraiban ilyen tagokat, sőt ilyen parlamenti csoportot. Még jobban megerősíti ezt egy olyan kívülálló tanú, mint a „The Manchester Guardian” c. angol polgári liberális újság római tudósítója, aki az 1920. március 12-i számban közölte Turatival folytatott beszélgetését.
„... Signor Turati feltevése szerint — írja ez a tudósító — a forradalmi veszély nem olyan, hogy komoly aggodalomra adhatna okot Olaszországban. A maximalisták csak azért játszanak a szovjet elméletek tüzével, hogy a tömegeket emelkedett és izgatott hangulatban tartsák. Ezek az elméletek azonban nem egyebek délibábkergetésnél, éretlen programoknál, amelyek gyakorlatilag semmire sem jók. Csak arra jók, hogy a dolgozó osztályokat a várakozás állapotában tartsák. Ugyanazok az emberek, akik csalétekként használják fel ezeket az elméleteket, hogy a proletárszemeket elkápráztassák, akarva nem akarva kénytelenek nap mint nap bizonyos, gyakran elenyészően csekély gazdasági előnyökért harcolni, csakhogy kitolják azt a pillanatot, amikor a dolgozó osztályok elvesztik illúzióikat és kedvenc meséikbe vetett hitüket. Ezért van a kisebb-nagyobb, és a legkülönbözőbb okból kitörő sztrájkok hosszú sora, egészen a postások és vasutasok legutóbbi sztrájkjáig — amely sztrájkok súlyosbítják az ország amúgyis súlyos helyzetét. Az országot izgalomban tartják az adriai problémával kapcsolatos nehézségek, nyomják a külföldi adósságok, izgalomban tartja a minden mértéket meghaladó papírpénzkibocsátás, mindamellett az ország még korántsem látja be, hogy el kell sajátítania azt a munkafegyelmet, amely egyetlen módja a rend és a jólét visszaállításának ...”
Napnál világosabb, hogy az angol tudósító olyan igazságot fecsegett ki, amelyet valószínűleg éppúgy takargat és szépítget maga Turati is, mint Turati valamennyi olaszországi polgári védője, támogatója és sugalmazója. Ez az igazság az, hogy Turati, Treves, Modigliani, Dugoni úrék és kompániájuk minden eszméje és egész politikai tevékenysége tényleg olyan, éppen olyan, aminőnek az angol tudósító ecseteli. Ez a legtisztább szociálárulás. Ékesen szól már az is, hogy a bérrabságban levő, a tőkések zsebére dolgozó munkások között a rend és a fegyelem védelmezőinek csapnak fel! Mennyire ismerősek nekünk, oroszoknak, az ilyen mensevik beszédek! Mennyire becses az a beismerés, hogy a tömegek a Szovjethatalom mellett vannak! Mily bárgyúság és filiszterség meg nem érteni a spontán növekedő sztrájkok forradalmi szerepét. Bizony, bizony, a polgári liberális újság angol tudósítója nem tett jó szolgálatot Turati úrnak és kompániájának, s nagyszerűen megerősítette, hogy helyes Bordiga elvtársnak és a „Szovjet” c. újságnál dolgozó barátainak az a követelése, hogy az Olasz Szocialista Párt, ha valóban a III. Internacionále mellett akar lenni, csúfosan kergesse ki soraiból Turati urat és kompániáját s váljék kommunista párttá nevében is, tetteiben is.
Következő rész: IV. Helyes feltevésekből — helytelen következtetések