Író: Lev Trockij, 1926. január-március.
Forrás: "Valóság," 1990. (33. évf.) 11. sz.
HTML: P.G.
A Párt Központi Bizottságához és a Központi Ellenőrző Bizottsághoz
A történelem ismét elérkezett egyik nagy fordulatához. Németországban most dől el a proletariátus, a Komintern és a Szovjetunió sorsa. A Komintern politikája éppoly elkerülhetetlenül pusztulásba viszi a német forradalmat, mint ahogyan tette azt a kínai forradalommal, bármás előjellel. Talán már csak két-három hónap maradt — a legjobb esetben —, hogy megváltoztassuk a pusztító politikát, amelyért a felelősség teljes egészében Sztálint terheli.
A Központi Bizottságról nem beszélek, hiszen az lényegében megszűnt. A szovjet újságok, köztük a pártonkívüliek is, nem beszélnek egyébről, mint „Sztálin vezetéséről”, „Sztálinhat útmutatásáról”, „Sztálin fő vonaláról”, teljesen mellőzve a KB-t. A pártdiktatúra olyan mélypontra jutott, amikor a nagy történelmi eseményekre egy adott személy műveletlensége, szerves opportunizmusa és illojalitása nyomjará a bélyegét. Sztálin, aki reménytelenül összezavarodott Kínával, Angliával, Németországgal, a világ összes országával, és mindenekelőtt magában a Szovjetunióban, felfújt személyi tekintélye védelmében olyan politikát támogat most Németországban, amely automatikusan elvezet egy, a történelemben soha nem látott méretű katasztrófához.
Hogy ne okozzon Sztálinnak nehézséget, a rabszolgasorba taszított „pártsajtó” teljesen hallgat Németországról. Annál többet beszél viszont a „trockizmusról”, egész oldalakat töltve meg vele. Feladatát abban látja, hogy elhitesse: a „trockizmus” nem más, mint „ellenforradalmi” áramlat, „a világ burzsoáziájának élcsapata”. Ennek jegyében hívják össze a XVI. pártkonferenciát. Nyilvánvaló, hogy ez az állandó agitáció nem ideológiai célokat követ, hanemnagyon is meghatározott gyakorlati, pontosabban személyi feladatokat teljesít. Ha röviden kellene meghatároznom, a politika turkulizációjáról1 van szó a baloldali ellenzék képviselőivel szemben.
Sztálin a hivatalos sajtón keresztül „leleplezte” ennek a fehérgárdista szervezetnek az elgondolásait, hogy így biztosítsa saját alibijét — valójában Turkullal közösek a céljai. Gorkij és Litvinov nevét csak álcázásképpen említi.
Sztálin már jóval Turkul előtt tervezte e levél szerzőjének a likvidálását. 1924-ben és 1925-ben szűk körű tanácskozáson mérte fel a merénylet mellett és ellen szóló érveket. Főként attól tartott, hogy az önfeláldozó trockisták visszaüthetnek. Erről Zinovjevtől és Kamenyevtől szereztem tudomást, miután utóbbiak is ellenzékiek lettek; olyan részleteket közöltek, amelyek igazolták a hír valódiságát. Bizonyára önök sem felejtették el, hogy Zinovjev és Kamenyev akkor a Sztálinnal közösen alkotott vezető „trojkához” tartozott, minthogy a KB felett álltak, ők igazán tudhattak mindenről, ami a KB egyszerű tagjai számára nem volt hozzáférhető. Ha Sztálin rá is kényszeríti Zinovjevet és Kamenyevet, hogy akkori tanúbizonyságukat vonják vissza, ennek senki sem fog hitelt adni.
1925-ben a likvidálásom kérdését levették a napirendről, de mint a legutóbbi események mutatják, csak ideiglenesen.
Sztálin arra a következtetésre jutott, hogy Trockij külföldre történt száműzetése hiba volt. Akkor azt remélte — ezt bizonyítja jegyzőkönyvbe vett nyilatkozata a Politikai Bizottságban —, hogy „titkárság”, anyagiak nélkül Trockij tehetetlen áldozatává válik majd a világméretű bürokratikus rágalmaknak. Ám Sztálin, az apparátus embere elszámította magát. Prognózisa ellenére beigazolódott, hogy az eszméknek megvan a maguk ereje, még apparátus és anyagiak nélkül is. A Komintern monumentális építmény, de elméletileg és politikailag teljesen kiüresedett. A forradalmi marxizmusnak, tehát a leninizmusnak a jövője ettől kezdve elválaszthatatlan a balodali ellenzék nemzetközi kádereitől. Semmiféle hamisítás nem változtat ezen. Az ellenzék alapművei megjelentek, és meg fognak jelenni minden nyelven. Bár kevesen vannak, de minden országban megtalálhatóak a megingathatatlan balodali káderek. Sztálin kiválóan érzékeli, milyen fenyegető veszélyt jelent személy szerint az ő számára, az ő hamis "presztízsére”, bonapartista hatalmára a nemzetközi baloldaliellenzék eszmei hajhatatlansága és állandó növekedése.
Sztálin most úgy gondolja: ki kell javítani ahibát.
Tervét három csatornán keresztül valósítja meg:
1. hírül adja a GPU által külföldön beszerzett információkat a Turkul tábornok által előkészített merényletről (Sztálin mellesleg megteremti Turkulnak ehhez a lehető legkedvezőbb feltételeket);
2. elkezdődött az a nemzetközi „ideológiai” kampány, amelynek párthatározattal és Komintern-határottal kell majd végződnie — ez a határozat azért kell Sztálinnak, mert mintegy szabad kezet ad neki a Turkullal való együttműködésre;
3. a GPU segítségével Sztálin valóban vadállati könyörtelenséggel választja ki és „tisztítja meg” meg mindazt, amit gyanúsnak, megbízhatatlannak, kétesnek tart, és így biztosítja magát az ellencsapásoktól.
Én persze nem vagyok beavatva a technikai részletekbe, nem tudom, hogy Sztálin fog-e Turkul mögé rejtőzni vagy Turkul Sztálin mögé, de jól tudják ezt a Jagodák, akik a közvetítő szerepét játsszák Sztálin és Vrangel tisztje között.
Talán nem is kell mondanom, hogy Sztálin tervei és elgondolásai a legcsekélyebb mértékben sem fogják befolyásolni a baloldali ellenzék és ezen belül az én politikámat. Sztálinnak, a párt megrontójának, a kínai forradalom sírásójának, a Komintern szétzúzójának, a német forradalom jövendő sírásójának a sorsa meg van írva. Politikai csődje az egyik legrettentőbb csőd lesz a történelemben. De nem Sztálinról van itt szó, hanem a Komintern, a proletárdiktatúra Október örökségének megmentéséről, a lenini párt feltámasztásáról. A legtöbb tisztviselő, akikre Sztálin a Szovjetunióban és a Komintern szekcióiban támaszkodik, az első mennydörgés hallatára szétszalad. A baloldali ellenzék viszont mindvégig hű lesz Marx és Lenin zászlajához!
Ezt a dokumentumot kevés példányban, de azért elegendő másolatban fogják őrizni megbízható kezek több országban, így hát, figyelmeztettem önöket!
Kadiköy, 1932. január 4.
1 Turkul egykori orosz tábornok volt,aki merényletet tervezett Trockij ellen az emigrációban. — A ford.