Író: Lev Trockij, 1936. augusztus 27.
Forrás: Trocki: Sztálin romlásba viszi a Szovjetuniót! - A Nemzetközi Kommunisták Könyvtára I. füzet.
Fordítás: Terebessy Károly
HTML: P.G.
A "Pravda" törvényszéki tudósítását olvasom. Az undor fojtogatja az ember torkát. Ennyi arcátlanságot, ostobaságot és hitszegést még egy politikusnak is nehezére esik elképzelnie. Ha valaki készpénznek veszi ezt az egész komédiát, az örökre meghalt előttem.
Ez a per azonban semmiesetre sem az utolsó. 1935 januárjában Zinovjev, Kamenyev és társai elleni per befejeztével ezt írtam: Mivel az amalgóm, különösen engem illetőleg szánalmas fiaskóval végződött, Sztálin kénytelen lesz egy újabb alaposabban előkészített pert megrendeztetni. Ezt a prognózist tágabb értelemben a legutóbbi perre is alkalmazhatjuk. 16 embert lőttek agyon csak azért, hogy a "trockista" és "terorista" szavakat azonosíthassák. Ez volt a per egész értelme. És most újabb, és újabb titkos bíróságok kezdik majd meg müködésüket s mindenkit, akit "trockistává" bélyegeznek, azonnal agyon is lövetik majd, mint teroristát. Ez a szerencsétlen, nyomorúságos 16 áldozat: egyesek kimerülten, üresen, felőrölve, a fiatal spiclik a karrier reményében ringatódzva. S Sztálin véres kásává gyúrta őket csak azért, hogy engem elérhessen. A vádlottak minden erejükkel azon voltak, hogy segítsenek Sztálinnak. Minden vallomás, minden fonal minden denunciáció - állítólag, hozzám vezetett. S minél tovább olvassa az ember ezeket a denunciációkat, annál inkább vesz erőt az emberen az üresség érzete. A nyilvános birósági eljárás csak úgy volt lehetséges, hogy előzőleg megegyezés jött létre GPU és a vádlottak között. Sztálin azonban azért kötötte meg a kompromisszumot, hogy be ne tartsa. Az egész ügyet sommás agyonlövetéssel rendezte.
1923 márciusában, midőn Lenin a 12. pártkongresszus alkalmából döntő támadást készített elő Sztálin ellen s egész sereg levelet, dokumentumot küldött nekem ezzel kapcsolatban betegágyáról titkárnője Fotijeva útján, a következőket üzente nekem: "Ne bocsátkozzék azonban Sztalinnal tárgyalásokba, mert ő hazug egyezséget fog majd kötni magával és végül is megcsalja magát." Ezt a tulajdonságát Sztálin azóta a végtelenségig kifejlesztette. A per szánalomra méltó vádlottaival is egy ilyen hazug kompromisszumot kötött (ellenem), hogy azután galádul becsapja guzsbakötött partnereit. És milyen galádul. A vádlottak padján, mint mondtuk, 16 ember ült. Mellékesen azonban még egész sor nevet említettek, akik szintén vádlottak s akik egyben a vádlók, sőt az önvádlok szerepét is eljátszották. Szmirnov volt feleségét Szafonovát a börtönből hozták tanunak egykori férje ellen. Állítólag tiszt a vörös hadseregben s tisztek között igyekezett "trockista" összeesküvést szítani. Mint Reingold a tizenhat vádlott pörében, úgy fogja minden valószinüség szerint Szafonova az elkövetkezendő pörben a GPU föügynökének szerepét játszani. E szerepért azonban, csakúgy, mint Reingoldnak, neki is életével kell majd megfizetnie. Kölönös dolgokat találtam Reingold vallomásában. Reingold szerint az ö feledata az volt, hogy miután az összeesküvők magukhoz ragadták a hatalmat, eltüntesse terorista cselekedeteik nyomait. Hogyan? "A belügyi komiszariátus (GPU) funkcionárusainak fizikai megsemmisítése útján, azoknak, akiknek tudomásuk lehetett a teroraktusok előkészítéséről." Más szavakkal: szerencsétlen gazfickók gondolatban a vádlottakra vitték át azt a véres munkát, amit másnap a GPU egész praktikusan magukon a vádlottakon hajt majd végre. Még egy szót, ami a megfelelő színben tünteti fel a bonapartista klikket. A bírósági eljárást a "Pravdában" Szaszlavszki kommentálta, minden egyes sorában teljesen beigazoltnak véve azt, hogy én és a többi vádlott is összekötettésben állottunk a Gestapoval. Ez a Szaszlavszki 1916-ben a "Den" (nap) cimű banklapban egyike volt a legvadabb bolsevikiellenes uszítóknak. Lenint, engem s más elvtársakat is állandóan azzal vádolt, hogy a német vezérkar szolgálatában állunk. Lenin 1917 folyamán megjelent cikksorozatában többször elismételte stereotyp megállapítását: "Szaszlavszki és a hozzá hasonló gazfickók..." S ma ez a gazember védelmezi Sztálin "bolsevizmusát" ellenünk, a Gestapo "agenseivel" szemben. Nincs az az elméleti vagy költöi fantázia, még egy Marxé vagy Shakespearé sem, amit felül ne muúna az életnek ez a kombinációja.
Remélem, hogy megélem még ennek az igazán egyedülálló gaztettnek a teljes leleplezését, E pár sorral is hozzá kivántam járulni a dologhoz. A többit majd meghozza az idő.
1936. VIII. 27.